Sok magyar szenttel büszkélkedhetünk, életüket megismerve megérthetjük a cselekvő szeretetnek mekkora ereje van. November 11-én Szent Márton életébe pillantottunk bele, felidézve a híres köpeny-kettévágás történetét.
Savaria – ma Szombathely- városában, római katona-családba született, mégis Isten hívó szavának, lelkiismeretének engedelmeskedve megkeresztelkedett, ami nagy áldozat volt abban az időben. Később remete lett, majd Tours püspökévé választották.
A kis elsősök énekükkel repítettek vissza 1700 évvel korábbra, Manyi néni kérdései által kiderült a diákok sokat tudnak a hazánkhoz is kötődő szentről.
Két diákunk igazi átéléssel játszotta el Márton jótettét, Jézusnak az álomban megjelenését- hisz ekkor értette meg a későbbi püspök, mi az ő igazi feladata. Fénymenet indult sétára, mintegy 70 lámpácska világított a párás szürkületben, meghitten énekeltük: Kis utcánkban lámpácskák..
Megérkezve a libalábakat kutatták kicsik és nagyok- jutalom érte egy-egy cukorka volt. Ha már Mártonra emlékeztünk, egy, a gyerekek szívéhez is közel álló fiatal olasz szent, Carlo Acutis jócselekedeteit idéztük közös tánccal, Virág hitoktató tanárnéni segítségével mutattuk a lelkes gyerekeknek a mozdulatokat.
A meleg cipócskák illata csalogatott minket a Manyi néni kosarához, aki elmondta: ha megtörjük a falatot valakivel, az a megbékélés, a szeretet kifejezése, továbbadása.
Erdő mellett estvéledtem…elbúcsúztunk, ez a dal kísért haza minket.
Hazaúton azon gondolkodtam, milyen csodát tapasztaltam meg ezen az estén: a kincset érő eső elállt addig, míg a gyerekekkel, szüleikkel adóztunk ennek a hagyománynak, összefogva gyerek- szülő – pedagógus fényt teremtett e novemberi estén.
